Bámészkodó időutazó - avagy: miben nem hiszek

Bámészkodó időutazó - avagy: miben nem hiszek
2010. április 22., csütörtök

Azt írja a hogyishívják:

http://hvg.hu/Tudomany/20100416_forgetomori_idoutazo_bralorne?s=hk

Egy kanadai virtuális múzeum fotója hatalmas zűrzavart okozott. Sokak szerint az alábbi, 1940 novemberében készült fényképen egy időutazó látható.

Sokak szerint a napszemüveges pali kilóg a korból, minden ízében anakronisztikus, a jövőből (azaz a mi jelenünkből) került oda.

Mások szerint nem is pólót visel, hanem pulóvert, és 1940-ben is mászkáltak a világban ilyen megjelenésű emberek.

Ki-ki döntse el…


A vita eldöntetlen, a kis Bralorne város múzeumának viszont hallatlanul jó reklám.

——-

Hogy állok az időutazással?

A jövőbe történő időutazást lehetetlenségnek tartom mert ebben a pillanatban a jövő még nem létezik.

A múltba történő időutazás azonban szerintem lehetséges.

Sokkal jobban hiszek benne, mint az alábbiakban.

(Felsorolok néhány általam nem elfogadott elméletet, amelyeket a jelenlegi tudományos közmegegyezés különböző mértékben támogat. Talán egyszer majd ezekről is írok egy-egy posztot.)

1. Amerikát kizárólag a Bering-szoros felől népesítették be.

Mesterkélt elméletnek tartom. Igazából azt gondolom, hogy a benépesítés különböző irányokból történt. Sőt: szerintem Kr.e. 15 000 előtt is volt ember az Újvilágban.

——–
2. Az Íliász embereszménye Akhilleusz.

A becsületes trójaiakkal szemben a kicsinyes és aljas görögök rajza iszonyatosan erős kontraszt. Akárki volt Homérosz: a trójaiakkal rokonszenvezett. Ez már a második énekben teljesen világos. A sok isteni származású hős ellenében Hektór tíz éve védi a várost. Több, mint ötvenszeres túlerővel szemben.

Hektór halála botrány, nem válik Akhilleusz dicsőségére. Péleusz fia egy terminátor. A Szkamandrosz partján a fegyvertelen trójai fiatalok lemészárlása az eposz legundorítóbb jelenetsora.

Ő lenne az eszményi hős?

Ugyan, kérem…

Ha viszont Hektórt tekintjük eszményképnek, a két eposz embereszménye már nem is áll egymástól annyira távol, és akkor a homéroszi kérdés…

—–

3. Hogy Zrínyi Ilona 1643-ban született volna, mint azt Horváth Mihály állítja

Nagy László elképzelésével értek egyet.

A születési éve: 1652

Tizennégy éves korában ment férjhez először.

Persze, a második férjénél sem lehetett annyival öregebb, mint ami az irodalomban közhellyé vált.

——-

4. Hogy Petőfi Kiskőrösön született.

Úgy gondolom, a költő tudta jól.

A születési helye valójában: Kiskunfélegyháza.

——–

5. Hogy a Fehéregyháza és Héjasfalva között talált, báró Heydte ezredes, osztrák hadbiztos által leírt magányos holttest Petőfi lett volna.
Magam Pap Lajos alezredes véleményét fogadom el. Pap alezredes volt a segesvári csatában Bem vezérkari főnöke.

Petőfi Sándor a Monasztéria oldalában esett el - harcolva. Teteme a nagy tömegsírban nyugszik, ahol sohasem keresték…

—-

Mára talán ennyi elég is…

Ifjúságunk

Egy van, aki nyelveket beszél;

És kilencvenkilenc olvasni sem tud,

Könyvre fillér se jut,

S a jövő

Kondenzcsíkot húzva

Fut.

—–

Egy van, aki külföldön nyaral,

És kilencvenkilenc a sírban él,

Keveset se remél,

Csak rosszat látott,

Retteg, s félve

Él.

—

Gengszterváltók által nemzett

Reményt vesztett

Kósza nemzet,

Nihil fia,

Semmi lánya,

Sólyomból lett szürke kánya,

Éheztetett lelki gebe,

Hazug szabadság betege,

Mit teszel, ha nagy leszel?

Elleszel,

Vagy

Elveszel?

Alternatív történelem - II.

Száz szónak is egy a vége: kedves ismerősömnek igaza van, amikor úgy véli, én e pillanatban nem alternatív történelmi regényt, hanem alternatív történelmi regényt írok.

Az előző részből már kiderült: nagyon fontosnak tartom ezt a témakört (nehogy véletlenül műfajt mondjak).

Nem az alternatív történelmet, hanem az alternatív történelmet.

Annak idején marxista sémákat kaptunk történelem címén. Csak be kellett helyettesíteni…

Aztán azt tapasztaltuk, hogy itt se stimmel, ott se stimmel.

A séma sehol se stimmel.

——

De mégis lennie kell valamiféle sémának…
Elvégre a történelem determinisztikus.

—-

Annak idején, amikor hallgató voltam, válságát élte a marxista történetszemlélet. Akkoriban bizonyos emberek egyre azt mondogatták: Olvasni kell a klasszikusokat.

Mármint a marxizmus klasszikusait.

Merthogy a hivatalostól merőben eltérő szemléletet is ki lehet olvasni belőlük…

Ebből (is) jött a posztkommunizmus; a marxi nézetek és az üzleti szemlélet elkezdett sajátos zagyva egyveleget alkotni; jött a vállalkozói szocializmus, meg a többi baromság.

Csak a történelem maradt determinisztikusnak.

——–
Elvégre a történelem determinisztikus.
Ezt az anyagelvvel teljesen összeegyeztethetőnek vélték. Az nemigen merült fel, hogy honnan indulhat ki egy célelven alapuló determinizmus, ha nincs Teremtő. Illetve: rövid úton megoldották a problémát. Az anyagnak általános mozgástörvényei vannak, amelyek szükségszerűen vezetnek az élettelenből az életen keresztül a kommunizmusig.

Lényegében a Luther és Kálvin kialakította protestáns történetszemléletet konvertálták anyagelvűre. Az isteni törvényszerűségek helyét az osztályharc vette át.
Ez ilyen egyszerű.

Az ötvenes években persze olyan magyar történelemszemlélet is született, amely telivér marxista eszközökkel kimutatta, hogy a honfoglalás szükségszerűen vezetett Trianonhoz, és azon túl a szovjet megszálláshoz.

Ez is ilyen egyszerű…

Azért nem. Ez túl nagy gombóc volt. Sztálin és Hruscsov után következett az olvadás, némileg áttételesebb történetszemlélet alakult ki, de a lényeg - a determinizmus - maradt.

A magyar történelem különösen determinisztikus.

Hogy miért?

Mert ha determinisztikus; senki nem kiszolgálója idegen hatalomnak, nem is komprádor - mert amit tesz: szükségszerű.

Ilyen egyszerű.

—–

A regényemben egy nem determinisztikus magyar történelemről lesz szó - de erről majd később.
——-
A képletszerűségek nemcsak a marxista történetírásban léteznek. Sokáig meghatározta az európai őstörténet-kutatást a kiváló őstörténész, Gordon Childe modellje. Kivételesen jó elméleti alapvetésnek tűnt - napjainkban éppen összeomlik.

A modellek zöme determinisztikus és teleologikus. Nem mind annyira groteszk, mint a marxista. De a többségük egyenesvonalú fejlődésseé és egyetlen történelemmel számol.

Biztos ez?

Biztos, hogy csak egyetlen történelmünk van?

Biztos, hogy mi vagyunk a Földön az első és egyetlen civilizáció?

Nem hiszem.

—–

A kor híres ókortörténésze, Samuel Noah Cramer 1946-ban megjelent művének címe egyben a történettudomány elméleti mottója is lehetett volna.

History begins at Sumer

Valóban?

——

Ezt most már az (elfogulatlanabb) őstörténészek sem hiszik.

Én sem.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.

Vagytok nekem

Lilla és Nala


Vagytok nekem,

És én Nektek

Vagyok;

Amíg az Élet egén

Nap

Ragyog.

—–

Amíg nekünk

Tavasz jön hóra,

Jégre,

Amíg szivárványt ír

Remény

Az

Égre.

—-

Lesztek nekem

És én Nektek

Leszek;

Amíg az Élet

Bárhová

Vezet.

—-

Amíg egymásnak lenni

Jó

S nemes,

Amíg létezni

Szép

És

Érdemes.

Tavaszi fák

Virágpompába öltöztek,

Bár esik az eső,

Szivárgó, nyirkos bánaton

Bennük a szent jövő.

——

A lusta április ködén

Még átsejlik a tél,

De sok sudár szép ifjú fa

Már a Jövőben él.

——–

A Szépben, s Jóban hisznek ők,

Bár a Tavasz süket,

És arra, hogy még lesz Jövő,

Rátették éltüket.

——-

Tavasz, erőltesd meg magad,

Tudd a feladatod;

A benned bízók ezreit

Cserben nem hagyhatod!

——

Lehetsz te örökkévaló,

Akár a szerelem,

De nélkülük csak puszta név,

Egy jelkép; semmi sem.

——-

Ha ők elfagynak, jöhet ám

A hőség-marketing;

Meg napsütés: annyit sem ér,

Mint vén kutyán az ing.

——–

Jöjj hát, Tavasz, és tiszta légy,

Mint hófehér lepel,

Mert a virágok és a fák

Már nem fagyhatnak el.

Szőke nő zűrben az űrben - LIV.

ÖTVENNEGYEDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen öt perc múlva újra a cellájában volt. Mindenki várakozásteljesen nézett rá.

Karen ettől a pillanattól félt a legjobban. Iménti kihallgatói nyilván izgatottan ülnek a lehallgató berendezés előtt, és szívrepesve várják, hogy mi hangzik el.

Talán ez az utolsó csapda. Szedd össze magad, Karen!

Olyan gyászos képet vágott, amilyenre csak képes volt. Legszívesebben azonnal elsírta volna magát, de azzal mindent elronthatott volna. Végignézett a férfiakon.

Ed Philips aggódva figyelte. Boyar ravaszkás tekintettel méregette, de a szeme sarkában ott játszadozott valami mérhetetlenül alaktalan rettegés. Mint aki azonnal tombolni kezd. Vagy összeomlik. A szőke nő most érzett először némi elismerést iránta. Meg kell hagyni: van a fickónak önfegyelme.

Erik arcáról sütött a feszültség. Karen próbált biztatóan rámosolyogni, de a férfi mintha észre sem vette volna. Csak bámult tovább hamuszín arccal.

Adam, az öregember kifejezéstelen tekintettel állt a cella belsejében. Látszólagos egykedvűségének ellentmondott az arcának mélyen barázdált ráncaiban gyöngyöző veríték. Meg a keze. A kézfeje meg-megremegett.

Karen egy pillanatig még habozott, koncentrált, aztán kirobbant belőle:

- Nagyon nagy baj van! – és felzokogott.

Mindannyian sóbálvánnyá merevedtek. Erik most már ijesztően elsápadt, ellenben Boyar és Adam a többiek arcát vizsgálgatta. Megpróbálták eldönteni, valódi baj történt-e, vagy mindez a színlelés része.

Karen erőt vett a síráson. Remélhetőleg a lehallgatók is hallották, és diadalmasan gúnyolódnak az „összeomlásán”.

- Mi történt, hölgyem? – kérdezte viszonylag higgadt hangon Adam.

A szőke nő csendesen bólintott. Azonnal el kell mondania, de előbb fel kell őket készítenie, mert a nem megfelelő reagálásuk mindannyiuk életébe kerülhet.

- Engem halálra ítéltek, de nem kötélre.

Várt egy pillanatig, és néhány kézjellel próbálta őket segíteni. Felfogják? Meg kell érteniük. Figyelte a tekinteteket. Úgy döntött, eljött az idő:

- A Zéta-pontra deportálnak veletek együtt.

Kritikus pillanat volt. Ha most kitör az üdvrivalgás, órákon belül lógni fognak. Mind.

Nem tört ki. Valamennyien Karen arcát szemlélték, a tekintetükben egymást űzte az öröm és a tanácstalanság. Meg a kétségbeesés.

Karen Ed Philipsre nézett. Benne bízott a legjobban. Jelt adott neki.

Nem is csalódott.

- Maga tehet róla! – tört ki Philips szokatlan indulattal, és színpadias mozdulattal elkapta Boyar gallérját. – Minek fecsegett Miss Kadlecikováról?

Boyar elképedt, de ekkor Ed rákacsintott. Boyar végre megértette.

- Kérem! – ágált dühödt hangon. – Mennyivel jobb, ha felakasztanak?

- Éhen akar halni, maga marha? – kiáltotta Adam.

Karen hálásan bólintott felé. Igen ez kell, ez a logikus reagálás.

- Mi miért kerülünk a Zéta-pontra? – kérdezte talpraesett álnaivitással Erik.

- Mit képzelsz? – dörrent rá Ed. – Karen egyedül nem képes bezárni ezt a nyomorult linket. Mi is kellünk hozzá. Így is több órás munka lesz.

- Dehogy zárjuk be! – acsarkodott Adam. – Azt már nem! Ezek a bitangok nem érdemlik meg. Minek tegyünk értük bármit is, ha úgyis éhenhalunk?

Karen elmosolyodott. Adam feszíti a húrt, de erre is szükség van.

- Kapunk bőségesen élelmet, vetőmagot és épületfát.

Karen látta, hogy Adam nehezen fojtja vissza a nevetését. Ugyan ki lehet ez a vénember?

- Vetőmagot? – sikerült visszafogni a kuncogását. – Vetőmagot? A zéta-pont talaja alkalmas a növénytermesztésre?

Ed Philips némán megtapsolta az öreget. Karen bólogatott. Hogyne, azoknak pontosan ezt kell hallaniuk.

- Még senki sem próbálta. – felelte Philips.

- Akkor mi leszünk az elsők! – tette hozzá rezignáltan Boyar.

- És ha nem kapcsoljuk ki ezt a rohadt linket?

Karen bólintott, és hálás volt. Ezt is fel kellett vetni, hogy azok megnyugodjanak.

- Az öngyilkosság bonyolult formája volna. – fejtegette Ed. – Előbb-utóbb utánunk küldenek vlami öngyilkos katonai alakulatot, és kivégeznek bennünket.

Adam úgy tett, mint aki éppen beadta a derekát.

- Rendben van, linkeljük ki ezeket a nyavalyásokat. De megesz majd utána bennünket az unalom.

Többen is sóhajtottak.

Karen ekkor már sírt. Sírt, sírt, sírt, ömlött a könnye, és közben végigdőlt az egyik priccsen. A többiek köréje gyűltek. Örültek csendben és mérhetetlenül. Sorban mind a priccsre dőltek, és igyekeztek befelé újjongani.

Karen pedig csak sírt, sírt – amíg el nem aludt.

Hajnalban értük jöttek.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.

Született tehetség?

Köszönöm a címet

Midnek:

http://mided.blogter.hu/409114/ertekeltek__ezek_itt_nagy_szines_betuk

és

Mónak

http://kapcsolatikerdesek.blogter.hu/409271/szuletett_tehetseg-


A szabályok a következők:
1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2. A logót kirakom a blogomba.
3. A szabályzatot kirakom a blogomba.
4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5. Kitöltöm a tesztet és kirakom a blogomba.
6. Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam, és nagy színes betűkkel kirakom a blogomba.

Továbbadom a következőknek:

Jávori

Évi

Tündi

Acélpatkány

Onsai

Rhewa

KÉRDŐÍV:

NÉV: L. N. Peters (Pete László Miklós)

BECENÉV: Volt sok, ma már különösebben nincs a Laci kívül (de lehet, hogy a diákjaim ezt másképpen tudják).

LAKHELY: Kis hely egy kis lakban - a nagy országút mentében.

SZÜLETÉSI HELY: Egy nagyközség szülőotthona, a falu neve két idegen nép megnevezéséből tevődik össze.

TESTMAGASSÁG: Húszévesen 178 cm voltam, azóta nyilván sokat mentem összébb…

NÉVNAP: Amikor ” felült Lackó a béresek nyakára”. (Ha ez most megint plágium, amivel újabban vádolt meg valaki, hát legyen plágium.)

FOGLALKOZÁS: Legszívesebben férj és apa és író. Emellett tanár, szerkesztő, dramaturg.

TESTVÉREK: Van egy öt évvel fiatalabb öcsém.

ANYANYELV: (Meg az apanyelv is): magyar.

BESZÉLT NYELVEK: Beszélni sohasem beszélek a magyaron kívül egyéb nyelven; írásban (szigorúan csak magamnak) időnként egyéb szóbeli emberi kommunikációt is megfejtek. Iskolarendszerben néhány nyelven tanultam, magánszorgalomból néhány másikon.

GYŰJTEMÉNY: Boldog pillanatokon kívül egyebet nem gyűjtök. Pénzzel meg hiába is próbálkoznék.

CIPŐMÉRET: Mindig csak egy számmal kisebb, mint a hegedűtok.

ISKOLA: Néhány diploma

KEDVENCEK:

Ez nem egészen egyértelmű kérdés.

Néhány lehetséges válasz:

- a családom

- a fahéjas kávé

- a rakott krumpli

- az olcsó kóla

- egy Nala nevű németjuhász és egy Prüntyi nevű tacsi

- a Fradi

Szín: vörös

Gyümölcs: körte, földieper

Pia: nincs, sohasem iszom

Könyv: amit éppen olvasok

Zene: bármi, csak a Lányaim játsszák

Irodalom: Shakespeare

Sport: valamikor régen. Focitól a sakkig. Most leginkább buszozom.

Álom: ritka eset, mert hétköznap egy körül fekszem és hajnalban kelek. Voltaképpen mindenem megvan, ami ember kívánhat - az anyagiakon kívül.

Leginkább arról ábrándozom, hogy mindent megírhassak, amit szeretnék megírni.