2010. április 15., csütörtök

Hogyha a Lét véletlen...

Hogyha a Lét

Véletlenek

Gúnyos fintora,

Cél nélkül,

Mint félredobott

Pipacsutora,

Süket a szférák zenéje,

Nincsen dallama,

Akkor, úgy tűnik,

A Nemlét

Tán

A Rend maga.

—–

Ha a Nemlét zavarta meg

Az Isten

Eszét;

És a Lét csak

Véletlenül

Vette kezdetét,

A világnak

Oka-célja

A Semmi lehet,

Az ember reménytelenül

Létbe vettetett…

—–

Ha túl a Semmi határán

Csak

A Semmi vár,

Ha a kilőtt élet-galamb

Vissza sose száll,

Talán nem is oly keserű

A Halál

Bora…

Csak:

Tudjuk, hogy véletlenek

Nincsenek

Soha.

2010. április 14., szerda

Alternatív történelem - I.

Egy hónappal ezelőtt valamelyik kedves ismerősöm azt mondta a most készülő munkámról, hogy az nem alternatív történelmi regény, hanem alternatív történelmi regény. Az első pillanatban meglepődtem, aztán elgondolkodtam…

Mennyi mindent is takarhat egy jelzős szerkezet.

Mert valóban egészen mással állunk szemben, ha az illető alternatív történelmi regény, vagy ha pusztán alternatív történelmi regény.

Azt gondolom, ismerősömnek teljes mértékben igaza van, amikor az én munkámat alternatív történelmi regény címkével minősítette. Ez azonban nem csupán azt jelenti, hogy távolabb áll az SF-től, mintha alternatív történelmi regény volna.

A XIX. és XX. századi társadalomtudományok egyik nagy kalandja volt a történelem elméletének kutatása. A korábbi tényhalmozó-részletező, belső összefüggéseket kutató, okokat és következményeket vizsgáló sokszor igen nagy szakmai műveltséggel és éles elmeéllel megírt történelmi munkák helyébe olyan szemlélet lépett, amely a történelmet bonyolult képletek halmazának tekintette, ahová az egyes eseményeket csak be kell helyettesíteni.

Ez óhatatlanul odavezetett, hogy a történettudomány végzetelvűvé vált.

Néha egészen mulatságos elszólások olvashatók egyes történettudományos művek bevezetőiben, előszavaiban, amikor a derék múltböngész arról értekezik, hogy mennyire büszke rá, hogy sikerült bebizonyítania valamely történelmi eseménysorozatról, hogy szükségszerűen történt éppen úgy, ahogy történt.

Hát, ha ez vívmány…

Ennek számos negatív következménye lett.

A történettudományon belül elméletieskedő korszak kezdődött, de a pengeéles viták közepette néha még a történészek is a régi szerzőkhöz fordultak, ha az eseménytörténet terén akartak tisztán látni; bár Marczali Henrik, Márki Sándor és társaik már nem számítottak korszerűnek, megmaradtak hitelesnek.

Aztán az események kezdtek háttérbe szorulni az elméleti dogmák mögött.

Nehogy naiv módon úgy képzeljük, hogy ez csak a marxista történettudomány és a szocialista világrendszer sara. A történelemtudomány dogmatizálódása globális jelenség.

Maga Louis Leakey, minden idők egyik legsikeresebb antropológusa, a híres-hírhedt Leakey-szerencse atyamestere sem ásathatott tovább a saját hazájában, amikor az elmélet által engedélyezett kornál idősebb ősemberi leletet merészelt találni. Inkább Afrikába ment, ahol a teoretikus szempontok már megengedik nagyon idős emberi fosszíliák létezését.
Globális és önveszélyes. Egyre több olyan tényt, elemet, összefüggést és lehetséges következtetést rejt el, borít el a logikus dogmák füstködével, amit nagyon sürgősen észre kellene vennünk.

A dogmatikus történettudomány valóságos iparágat teremtett önmaga ellenében.

Szándékosan tőlünk távol eső példát hozok:

Az egyiptológia megteremtői, Mariette, Maspero vagy Petrie csöppet sem voltak dogmatikusok, és számos kérdést nyitva hagytak. Egyszerűen nem akartak olyan kérdésekre megfellebbezhetetlen feleletet adni, ahol a válasz az adatok, leletek és források hiányosságai miatt még nem lehetséges. Utódaik már egyre kevésbé voltak erre kényesek, holott az adatok, leletek és források a klasszikusok által nyitva hagyott kérdések területén számottevő mértékben azóta sem gyarapodtak.

Következett a mindenki hülye, aki mást mond időszaka; már keményen kirekesztik a szakmából az elméletnek ellentmondó kollégákat.

Hangsúlyozom: bizonyíték nem lett több.

De aki az elmélettel nem ért egyet, mindenki piramidióta.

A néhai Howard Vyse úgynevezett kőfejtőjeleinek hitelességét már az egyiptológusok egy része is megkérdőjelezi, pedig ezeken kívül szinte semmi sem bizonyítja, hogy a három nagy gizai piramist uralkodói síremlékcéljára emelte három különböző uralkodó. Legfeljebb Hérodotosz, aki bő kétezer évvel a gúlák állítólagos építése után járt Egyiptomban, és aki egyébként azt írja, hogy Kheopsz leánya prostituált volt, mindegyik vendégétől kért egy követ, és ezekből épült a legnagyobb piramis.

A dogmáknak ellentmondani a szakmán belül ma már lehetetlen.

Ma már Zahi Hawass azon ügyködik, hogy gipsszel restaurálva eltüntethesse a Szfinx függőleges repedéseit, amelyek némely fránya geológusok szerint víz okozta erózió nyomai. Egyiptom már az Óbirodalom idején is csontszáraz volt, ha valóban szakadó esők rongálták az építményt, a szobornak jóval előbb kellett épülnie.

Mariotte, Maspero vagy Petrie nézetei nem zártak volna ki egy ilyen értelmezést, a jelenlegi dogmák már igen.

Előbb-utóbb büntetendő cselekmény lesz az elméleti dogmáktól eltérő történelmi nézetek terjesztése. Nagyjából ilyen irányba haladunk; ennek veszélyeit mindenki maga gondolja át.

—-

A tudománynak haladnia kell a korral, az elméleti elmerevedés zsákutcába visz.

Többek között ezek miatt tartom rendkívül fontosnak az alternatív történelem témakörét (műfajnak neveznem nem volna szerencsés).

2010. április 13., kedd

Mint falevél a tó vizén

Mint falevél a tó vizén,

Élet reszket a Lét színén.

—–

Az Anyag parttalan dörög,

A vén Idő lent hömpölyög.

——

A Kérdés Isten hőskora,

Csak Válasz nem terem soha.

—–

Mint hóesésben falevél,

Hánykódik minden, ami él.

—-

És mégis, mégis, falevél…

Nem lenne Lét, ha nincs, mi él…

2010. április 12., hétfő

Egy választás Magyarországon

Nem, nem a mostani…

Arról majd máskor. Még nem tudom, mit tartsak felőle.

——

Szóval:

Egyszer vol, hol nem volt, volt egyszer egy magyarországi választás.

—-

1848. június 15.

Szabadszállás

—–

Köztudomású, hogy Petőfi Sándor számos invitálást kapott az 1848-as parlamenti választások előtt; több választókerületből is kifejezetten képviselőnek invitálták.

Ő ennek ellenére kitartott amellett, hogy Szabadszálláson indul. Így írja az életrajzok többsége.

Ez nem teljesen pontos. Petőfi nem feltétlenül Szabadszállás, hanem szülőföldje, a Kiskunság országgyűlési képviselője akart lenni. Levelezéséből ítélve nem Szabadszállás, hanem egy másik kiskunsági város, Kunszentmiklós lett volna a bázisa.

Kunszentmiklóson számos barátja volt a költőnek. Évekkel korábban, az édesapja bérelte a kunszentmiklósi mészárszéket, és a költő István öccse volt a székálló legény (kb.: ‘üzletvezető’). Sándor gyakran meglátogatta itt a testvérét.

Ekkor már nemcsak a testvére, hanem a költő apja is a Petőfi nevet viseli. Az édesapját Petőfi István néven temetik majd el. Amikor szeptemberben egy önkéntes nemzetőr gyalogzászlóalj zászlótartójaként részt vesz a Jellasich elleni küzdelemben, és a pákozdi csatában, egyik bajtársa így ír róla:

“Zászlótartónk, a még ifjú vérű Petőfi versenyt gyalogol velünk.”

——-

A kiskun hatóságok úgy döntöttek, hogy a követválasztás központja Szabadszállás legyen.

Petőfi Sándor számára ez első hallásra kedvező döntésnek tűnt. Gyermekkorában a család évekig Szabadszálláson lakott, az édesapja itt szerzett vagyont, ingatlanokat, ebben a városban lett redemptus birtokos.

Csakhogy…

Petrovits István éppen ebben a városban lett vagyonbukott ember. És mintha bizonyos helyi potentátok ebben nem lettek volna teljesen ártatlanok…

——-

Mi is történt Szabadszálláson?

Kitiltották a városból Petőfit -az egyik képviselőjelöltet.

——-

Ezt a kirívó törvénytelenséget később aztán letagadták. Nem az ügyészség járt utána, hanem az irodalomtörténet. Kisült, hogy a június 12-én tartott képviselő-testületi közgyűlésen született 326-os számú határozatot utólag - amikor már nagyon szégyellték a stiklit - egészen egyszerűen átírták.

Hogy is hívják ezt?

Okirathamisítás.

Testületileg…

Ugyan jó kis firmákból állhatott az a szabadszállási testület…

Örüljünk, hogy manapság ilyen korrupt testületek nincsenek…

——-

Hogy is hangzott ama határozat?

“Ezennel elhatároztatik, hogy Petőfinek é Város kebelébeni meg jelenés szorossan megtiltassék, s é tilalomról Bankós Károly, mint a’ ki ezt tudtára adhatni fogja, értesíttessék.”

Félreértés ne essék: ez a szöveg már akkor is verejtékesen rossz magyarsággal íródott.

—–

Mi bajuk volt Petőfivel?

Mi indokolta ezt az eljárást?

Kit akartak küldeni az országgyűlésbe?

“Ki mentes minden izgatási, s nép lázítási merényektől, tiszta elvű és jellemű fija é hazának”

??

Tiszta elvű és jellemű? Ez alapján a határozat alapján képviselőséget fogadhat el bárki tiszta elvű és jellemű ember?

———

Ugyan kik voltak ezek a jómadarak? Nézzünk a körmükre legalább utólag.

——-

Szeles László

A választás elnöke.

Fegyveresekkel támadt a városba mégis beérkező Petőfire, és agyonlövéssel fenyegette.

Petrovits Istvánt annak idején fondorlatos eszközökkel rávette, hogy írjon alá egy ötezer váltóforintról szóló kötelezvényt. Az öreg Petrovits a perében többször is elpanaszolja ezt. Erre hivatkozva kobozták el Petőfi édesapjának ingatlanait - nem sokkal azután, hogy a Duna árja összedöntötte a házát….

——-

Kerek József

A választás jegyzője

Petőfit orosz kémnek nevezte, és részeg csőcseléket uszított rá.
Annak idején az öreg Petrovits perbeli ellenfelének, Matulay Andrásnak, a rafináltan alattomos egykori székálló legénynek az ügyvédje volt. Személyeskedő, lejárató, Petrovitsot rágalmazó iratok egész sorát produkálta a per során.

——

Petőfi ellenfele Nagy Károly, a helybeli református pap Nagy Sámuel fia.

Kilenc évvel korábban Nagy Sámuel szerezte meg Petrovits István potom áron elkótyavetyélt telkét.

Mellesleg a korábban felsoroltak szintén mind részesedtek Petrovits István vagyonából. Csaknem húsz esztendő fáradságos munkájának gyümölcseit osztották szét maguk között…

Csoda, ha féltették a zsákmányt?
—-

Ez az undorító bagázs akadályozta meg, hogy Petőfi képviselő lehessen.


Úgy tűnik, Petőfi bárhol másutt inkább képviselő lehetett volna, mint Szabadszálláson.

Vajon nem tudta ezt? Azt gyanítom: nagyon is tisztában volt vele.

Mi vezette?

Annak idején egy William Shakespeare nevű, már tekintélyes és jómódú ember visszatért Stratfordba, hogy helyreállítsa az apja becsületét. A szűkszavú okmányokból úgy tűnik, sikerült neki.

Talán ilyesmi vezethette Petőfi Sándort is.

Ő ebben a harcban elbukott.

—-

Úgy tűnik, a köztolvajláson alapuló liberális maffiarendszer nem új keletű jelenség.

——–

Szerencsére ma ilyesféle gazemberségek már nem történnek…

2010. április 11., vasárnap

Költészet Napja 2010

Mit ér a vers magyar szívből,

Magyar szóval,

Magyarul?

Mit ér, hogyha igazat szól,

Szép szavakkal,

Cudarul?

——

Szép magyar vers magyar szóval

Magyar szívnek

Menedék,

Míg van szép magyar vers, magyar

Lélekből is

Lesz elég.

—-

Számos szirén szirénhangon

Hazugságot kelepel,

A költészet az egyetlen,

Aki sose

Hiszi el.

——

Az ál-líra halandzsával

Kelepcébe

Csalogat,

Igaz magyar költészet mond

Továbbra is

Igazat.

—–

A magyar költészet nem hoz

Dollárt,

Milliárdokat,

De nélküle magyarnak az élet

Mit sem

Tartogat.

——-

Ál-értékek világában

Összeomlás

Fenyeget,

Sivatagban ezen kívül

Más iránytűnk

Nem lehet.

——

Mit ér a vers magyar szívből

Magyar szóval,

Magyarul?

Ha nem lesz, a magyaroknak

Örökre

Bealkonyul.

2010. április 10., szombat

A néhai Czakó Zsigmond

Furcsa, rossz bolondéria

Volt Magyarhonban Thália…

Úgy jött Pestre és Budára,

Mint barack az almafára.

Ahol a szerzők hemzsegnek,

Drámaíró kinek?

Minek?

——

Pedig akkor éppen ez volt

A néhai Czakó Zsigmond ;

Bohém, fájdalmas lázító,

De leginkább: drámaíró…

Ahol a szerzők hemzsegnek,

Drámaíró minek?

Kinek?

——

Apját nyúzta végrehajtó,

Őt a komisz, gonosz sajtó,

Életképek, a keserű,

Meg az áruló Honderű .

Ahol a szerzők hemzsegnek,

Drámaíró minek?

Kinek?

——

Leona című darabját

Pesten ötször bemutatták,

Bécsben fél évig vitatták,

A cenzort is leváltották.

Ahol cenzorok nyüzsögnek,

Drámaíró minek?

Kinek?

——

Körülvette a cenzúra,

Bürokrácia, tortúra,

Ahol papírok döntenek,

Drámaíró minek?

Kinek?

——

Huszonhét éves korára

Megszületett néhány dráma,

Cselszövők céltáblája volt

A néhai Czakó Zsigmond.

Ahol hazudnak és csennek,

Drámaíró minek?

Kinek?

——

Ha máshova viszi sorsa,

Új Shakespeare lehetett volna.

De Magyarhonban született,

S “pesti hattyú” nem lehetett.

Ahol irigyek a szentek,

Drámaíró minek?

Kinek?

——

Erre most már semmit sem mond

A néhai Czakó Zsigmond;

Decemberben pisztolyt rántott,

S megszüntette a világot.

Ahol ostobák hemzsegnek,

Drámaíró minek?

Kinek?

—–

Kitűnő drámaíró volt

A néhai Czakó Zsigmond.

Műveit szokták játszani?

Hallott-e róla valaki?

Ahol rendezők hemzsegnek,

Drámaíró minek?

Kinek?

2010. április 9., péntek

Szőke nő zűrben az űrben - LIII.

ÖTVENHARMADIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karennek gyorsan vágott az esze. Tudta, hogy csapda. Rövid habozás után mégis úgy döntött, hogy belemegy.

Ezt a csapdát nem neki állították. Nem Karen Bozchana Kadlecikovának. Hanem annak, akinek gondolják.

Csak hadd higgyék továbbra is…

Felvette a lehető legostobább szőke nő arckifejezést.

- Időmanipulátor? – csacsogta bűbájos és nagyon ostobácskának szánt mosollyal. – Nem inkább térmanipulátort akart mondani?

A fiatalabbik szeme nagyot villant, és ettől a szőke nő kissé megnyugodott. Jól ismerte a férfiakat. Akkor a legostobábbak, amikor a legtökéletesebbnek érzik a szellemi fölényüket – egy nővel szemben.

Ez a férfi most elsöprő szellemi fegyverzetének félelmetes arzenáljával felruházott alkalmi zseninek képzeli magát. Már a vénember is vigyorog; olyan kajánul gügye férfigőg jelent meg az arcán, hogy attól legalább tizenöt évvel tűnt fiatalabbnak; és minimum ugyanannyival fogyatékosabbnak is.

Karn igyekezett minél bambább vigyort erőltetni magára. Az életéről volt szó.

- Elszólta magát, ribanc! – röhögött fel az öregember. – Nem hallotunk róla, mi? Kettőig se tudunk számoni, mi? De csak kikottyantotta, hogy térmanipulátor, maga hülye szuka! – és röhögött teli torokból, ápolatlan fogakkal, felhőben kicsapódó szájszag kíséretében.

- Hogy is van az a térmanipulátor? – csapott le a fiatalabbik.

Ez az, gondolta Karen, csak tovább, tovább. Vevők vagytok erre a bóvlira, gyerünk, ki ne hátráljatok.

- Halljam már, - csattant türelmetlenül a fiatalabb férfi hangja. – mi is van azzal a térmanipulátorral!

Karen magában harmincig számolt, közben hidegvérrel átgondolta, mit mondjon. A labda nála van. Átengedték neki. Ügyesnek kell lennie, pokolian ügyesnek…

Most, amióta idehozták, először kezdett benne reménykedni, hogy megússza az akasztófát, sőt a többieket is megmentheti. De egy pillanatra sem szabad kiengednie. Nem szabad beleesnie egy valódi csapdába.

- Miért hallgat? Halljam, mi az a térmanipulátor!

Csak kiabálj, gondolta Karen, még ordíts velem egy kicsit. Hidd, hogy megfélemlíthetsz. Fújd fel magad még jobban, akkor pontosan úgy fogsz kinézni, mint szegény jó öreganyám rikácsoló, kopasznyakú kakasa Prága környékén.

- Beszéljen, ribanc! – vicsorgott a vénember is.

Karen még egy fél percig várt, hadd ordítsanak, hadd hergeljék fel magukat még jobban.

- Beszéljen, kedves hölgyem! – harsogta a fiatalabbik, és hirtelen visszaült a helyére. – Nem olyan nagyon okos maga!

A szőke nő a legszívesebben elpirult volna ettől a dicsérettől. Viszont az, hogy a férfi leült, óvatosságra intette. A fickó gondolkodott, és neki nem szabad engednie, hogy valóban átvegye a fickó a kezdeményezést.

Karen tudta, hogy pillanatokon belül meg kell szólnia, nem szabad túlzásba esnie. Keményen koncentrálva igyekezett minél ostobábbnak tűnni. Még kétszer kell elszólnia magát, hogy ezek az okos férfiak végképp lépre menjenek.

- Nézzék, hiába is beszélek maguknak a térmanipulátorról. Nincs semmi jelentősége. A linket innen nem lehet kikapcsolni.

- Rendben van, hölgyem, - bólogatott a fiatalabbik. Közben valamit olvasgatott. Karen gyanította, hogy a cellában folytatott beszélgetésük nyomtatott változatát. – ezt mi is tudjuk. Nem vagyunk ám mi olyan hülyék, mint azt maga képzeli.

Dehogynem, gondolta Karen, sokkal hülyébbek vagytok.

- Ha maga is tudja, felesleges elmagyaráznom. – felelte leheletfinom iróniával a hangjában.

- Azért csak mondja!

Jön az első elszólás. Egy percen belül. Elkeseredett képet vágott, igyekezvén minél tökéletesebben megjeleníteni a gondolatait reménytelenül összpontosítani akaró buta nőt. Minél jobban hasonlítania kellett a begyepesedett férfiagyakban kialakult verzióra.

- Nézzék, - mondta szándékosan nagyképűen. – van egy ajánlatom. Itt maradok önöknél a Köztársaságukban. Az útmutatásom mellett készítenek egy igen fejlett műszaki eszközt, amit közösen tesztelünk. Egy évnél nem sokkal fog tovább tartani. Akkor én annak a segítségével távozom a bolygójukról, és elmegyek a térmanipulátor egyik olyan központjába, ahonnan valóban ki lehet kapcsolni a bolygójukra vezető linket.

Nagyot sóhajtott. Megvolt az első elszólása. Most már bizonyítottnak kell tekinteniük, hogy valóban szakértő. Emellett azt kell hinniük, hogy árulást forral.

Bízott az ostoba férfilogika hatalmában. A buta férfiak azt képzelik, hogy a világ lényege a megtermelt javak újraelosztásáért vívott állandó harc. Vagy mi támadunk, vagy minket támadnak. Ezek itt nyilvánvalóan gyengének tartják magukat, az a céljuk, hogy elzárkózzanak a náluk erősebbtől.

- Hülyének nézel bennünket, ribanc? – acsarkodott az öreg.

Karen nem törődött vele. A fiatalabb érdekelte, most már teljesen nyilvánvaló volt, hogy ebben az ügyben ő fog dönteni.

- Nem, kedves Karen Bozchana Kadlecikova. – mondta mérhetetlen fölénnyel a másik. – Nem kap rá lehetőséget, hogy megszökjön, és bosszúló hadsereget küldjön ellenünk. Más megoldást kell választania!

Karen játszotta a szerepét. Olyan csüggedten bólintott, hogy most még az írnok is a szeme közé röhögött.

- Ha nem, hát nem. Akkor mégis kénytelenek lesznek felakasztani.

Egy kicsit izgult. Most jönnie kell a második elszólásnak, de az fele annyira sem hatásos, ha ezek itt nem vezetik fel. Gyerünk már azzal a magas labdával!

- Azt hiszed, palira vehetsz bennünket, hülye ribanc? – recsegte az idősebbik.

Karen szíve nagyot dobbant. Most! Most mindjárt! Lehetetlen, hogy ez a szikkadt elméjű vénember ne adja fel a labdát! Sokkal több esélye lenne, hogy meggyőzze őket a nem létező Zéta-pont létezéséről.

- Nem próbálj palira venni bennünket! Tudjuk, hogy van egy hely, ahonnan meg lehet csinálni! Ahhoz nem kell semmiféle eszközt készíteni!

Karen a legszívesebben újjongani szeretett volna, ehelyett csüggedt és ijedt kifejezést kellett magára ölteni.

Most kell a második elszólás. Haladéktalanul.



- A Zéta-pontra gondol? – rebegte mintegy rémülten, látható felindulással.

- Ugye, hogy tudod, ribanc!

- Oda kell mennie, hölgyem! – nyilatkoztatta ki a másik férfi.

- Oda nem megyek! – sietett válaszolni rémülten Karen. – Maguk is tudják, hogy onnan soha többé nem lehet eljönni. Azt is tudják, hogy ott semmi nincs. Nem fogok éhen halni, akkor inkább mégis akasszanak fel.

A két férfi büszkén egymásra nézett.

- Semmi sincs ott? – kérdezte aztán az öregebbik, már csaknem szánalommal a hangjában.

- Csak talaj. Sívó pusztaság. Semmi növényzet. Se víz.

- És nem lehet eljönni?

- Gondoljon bele! A Zéta-pontnak éppen ez a lényege.

A két férfi persze rögtön olyan képet vágott, mintha értenék, mi a Zéta-pont lényege.

- És onnan ki tudná kapcsolni a linket?

- Egyedül nem. Öt vagy hat ember kell hozzá.

- Annyi már elég?

- Igen, de – Karen most már kifejezetten hidegérű hazugságot engedett meg magának. – gondoljanak az időbeli interferenciára!

- Az micsoda? – csapta rá bárgyú képpel.

- A link törlése után a térmanipulátor másképpen működik. A már ide folyamatban lévő linkelések még embereket hozhatnak ide. Legfeljebb hat hónapig.

- Ezt jó tudni.

Karen higgadtan megrázta a fejét.

- Csak elméleti lehetőség. Nem tudnak rábeszélni, hogy valóban elmenjek a Zéta-pontra. Az a világegyetem legmagányosabb helye.

- Hát vedd tudomásul, hogy oda fogsz menni, ribanc!

Karen kemény önfegyelemmel leplezte kitörni készülő örömét. Túléli. És a többiek is. Most már biztos.

A fiatalabb férfi hivatalos pózba vágta magát, és felállt.

- Karen Bozchana Kadlecikova! Önt a Köztársaság halálos ítélet helyett életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtja. A büntetés letöltésének helye a Zéta-pont. Magával viszi a cellájában tartózkodó összes férfit, és törli az ide vezető linket. A Köztársaság az önök számára legalább ötven évre elegendő táplálékot, vizet, valamint nagy mennyiségű ruhaanyagot, vetőmagot és épületfát biztosít. Holnap hajnalban indulnak!

Karen tudta, hogy nem mutathatja ki a győzelmét. Fancsali képpel indult a cellába vissza.

A két férfi diadallal nézett össze.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.