Akárki mondja, hogy az kell.
Úthengerként fut az idő,
Évezredek jönnek elő,
S egymás után enyésznek el,
Talán csak az Isten figyel
A Múlt folytonosságára.
Az ember nem kapiskálja,
Az Időt mindig elveti,
S utána elölről kezdi.
A végzet vén halálmadár,
Régmúltakat csontig zabál,
S mint örök idő-felperes,
Mindig világvégét keres.
Csak Atlantisz nem menekül,
Kilóg a sorból egyedül,
Időt, érzelmeket renget,
A Létéből sose enged.
Tudja, mi sem engedjük el,
Hogy sohasem feledjük el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése