Boldog új esztendőt, drága Magyarország

Boldog új esztendőt,
Drága Magyarország,
Legyen az új esztendőben
Isten kegyes 

Hozzád!

Jöjjön az országra

Boldog új esztendő,

Semmivel se legyen rosszabb,

Mint volt az előző.

Hozzon ránk az új év,

Bölcsességet, kedvet,

Csalódjanak, akik Hazánk

Ellen fenekednek.

Minden gondseregek

Vonuljanak félre,

Ragyogjon az egész évben

Tisztesség és

Béke.

Legyen az új évben

Isten kegyes Hozzá,

Békés,

Boldog

Újesztendőt

Drága

Magyarország!

Legyen tiszta, mint a hó!

Legyen tiszta, mint a hó,
Tiszta Jövő kéne,
Szent legyen az
Emberiség
Morális 

Egysége!

Legyen tiszta, mint a hó,

Tiszta érzés járja,

Feledés boruljon minden

Demagógiára!

Legyen tiszta, mint a hó,

Tiszta jogok csokra;

Virradjon az emberiség

Valódi 

Jogokra!

Legyen tiszta, mint a hó,

Tiszta lélek rajta,

Józan érzés irányítson,

Ne a propaganda!

Legyen tiszta, mint a hó,

Tisztuljon meg máris,

Legyen mindig egyensúlyban,

Globális,

Lokális.

Legyen tiszta, mint a hó,

Tiszta élet kéne,

A pénz meg kushadjon vissza

Végleg a helyére!

Legyen tiszta, mint a hó,

Észnek,

Hitnek,

Szemnek;

Örülhessen minden ember

Tiszta 

Szerelemnek!

Legyen tiszta, mint a hó,
Tiszta Jövő kéne,
Szent legyen az
Emberiség
Morális 

Egysége!

Szférák zenéje téli éjszakán

Szférák zenéje téli éjszakán,
Mikor a szél legyint,
A fagy csendre int,
Sötét üresség kószál odakint,
Mikor a jövő csupasz néma fal,
Amikor minden halálra utal;
Valahol mégis csendül
Csendesen;
Ilyenkor Isten
Belülről

Üzen.

Szférák zenéje téli éjszakán,

Ha didereg a táj,

Suttog a muszáj,

S a a nagykabát, akár egy jó király,

Nyugodalmat és biztonságot ad,

Eltöprengünk, hogy a Hold mit mutat;

Valahol hangzik,

Kívül vagy belül,

Eldalolja:

Nem vagyunk egyedül,

Hogy nem számít a nyegle túlerő,

Csak azt

Egyénben rejlik a jövő,

Isten előtt nincs rang, se hivatal -

S a világ soha nem lesz ravatal.

Szférák zenéje téli éjszakán,

Létezünk,

Élünk,

Vagyunk igazán.

Semmi sem múlik,

Minden újraéled,

Örökkön örökké

Mindig lesz

Élet.

Bennünk tovább élő ősrégi Szubsztrátum

Bennünk tovább élő ősrégi
Szubsztrátum;
Rajtunk töri ki a fogát
Mindenféle elrendelés,

Fátum.

Egykori békés nép

Létét tovább élem;

Őslakosok voltak ők a

Kárpát-medencében.

Ködös évezredek

Titkát alig sejtjük;

Lábunk alatt nyugszik testük,

Bennünk él s

Lelkük.

Távol jövendőt még

Az ő kezük óvta;

Fasorban sem volt még gőgös

Indo-Európa.

Kárpát-medencében

Élt az

Ősök népe;

Hosszan és soká fejlődött

Még akkor 

A Béke.

Nyugodtan suhantak

Évek,

Napok,

Holdak,

Fegyveres hordák akkor a

Környéken se voltak.

Később aztán jöttek,

Öltek, acsarkodtak,

Hazugság-tűzhelyen hamis

Múltat kotyvasztottak.

Eltűnik az összes

Végül porrá válik,

Csak a békés 

Szubsztrátum él

Végtelen

Sokáig.

Fogát töri nálunk

Valamennyi fátum;

De marad,

Ami mindig volt

A békés

Szubsztrátum.

Mi a szándékod még velem, Uram?

Mi a szándékod még velem,
Uram?
Az Idő suhan,
A világ sötétség felé zuhan,
Idült pénzfalka a helyedbe lépne,
Kezét tördeli térdelve a béke,
Háború vonít minden batyuban,
Zúg a globális flúgos futam;
Mi a szándékod még velem,

Uram?

Mi a szándékod még velem,
Uram?

Az erkölcs alkuban,

Már széttart minden régi párhuzam,

Negyven fok fölött a jövő láza,

A csőcselék a hatalmast gyalázza,

Abszurd profán ágál cinikusan,

De én még mindig élek,

Egészségesen,

Boldogan.

Mi a szándékod még velem,

Uram?

Mi a szándékod még velem,
Uram?

Tudod, ki vagyok,

Kánonokra, divatra nem adok,

Nem lépek alkura,

Nem csüggedek,

Nem adom fel soha,

Amit írok, a lelkemből fakad,

Írok, amíg egy olvasom akad,

Nem érdekel,

Hogy másoknak mi van,

Mi a szándékod még velem,
Uram?

Karácsonyi szép napok!

Karácsonyi szép napok!
Férj vagyok,
Apa vagyok;
Szeretni,
Dolgozni,
Írni,

Élni akarok!

Karácsonyi szép napok!

Egy szál hó sincs,

Nap ragyog;

Szemem előtt

Tömött sorban

Sorjáznak

A tegnapok.

Karácsonyi szép napok!

Távolban

Jövő ragyog;

Még sokáig

Élni fogok,

Szeretek és

Alkotok.

Karácsony igézetében

Karácsony igézetében
Helyreáll a rend;
A Karácsony
Békességet,
Örömet
Teremt.

Lelkeinkben egyesülhet
Most
A Fent, s a
Lent;
Áldva teríti ránk szárnyát
Az
Isteni 

Csend.

Karácsony jön méltósággal

Karácsony jön méltósággal,
Csendességgel,

Fenyőággal.

Enyhet hoz kemény hidegben,

Felmelegít 

Szeretettel.

Jézus születésnapjára

Mosolyt hoz

Lélekre,

Házra.

Belép hozzánk,

Hogyha várjuk,

Önmagunkban

Megtaláljuk.

Áldott békét a világnak;

Ma éjjel angyalok járnak.

Békében és 

Szeretetben

Éljen tovább

Minden 

Ember.

Karácsony jön

Fenyőággal;

Nagyon vártuk

Méltósággal.

A Lányaim asztalánál

A Lányaim asztalánál
Vendég voltam ebédre;
Réka nyugodtan mosolygott,

Lilla is jól van végre.

Előrehozott karácsony

Szülő-gyermek matiné;

Szeretetpercek,

Utána

Hosszú út hazafelé.

Biztonsággal hazahozott

Minket a kis autó;

Újra nagyon boldog vagyok,

S nagyon boldog Anikó.

Szent karácsony,

Boldog öröm,

Nem minden a ráció;

Apának,

Anyának lenni

Nagy boldogság!

Csudajó!

Van egy Rékám!

Van egy Lillám!

Két gyermekem van nekem;

S van csodálatos

Anikóm!

Vigyázz

Rájuk,

Istenem!

Világvégi kis kunyhóban

Világvégi kis kunyhóban
A Béke -

Inkognitóban.

Ott még távolról se láthat

Háborús hisztériákat.

A december íze fanyar;

Óbégat az elmezavar.

Demagóg háborús barmok

Rekedt áriája harsog.

Szegény Béke -

Távozóban;

Világvégi kis kunyhóban

Kant most a fejét csóválná

Kant most a fejét csóválná,

Ha a világunkat látná.

Túlkoros kamaszok sora

Felnőtté nem válik soha,

Talán a Szabad Akarat

Megint kisebbségben marad.

Sok ember ostobán, sután

Hamis messiások után

Rohangál nyelvét lógatva,

Pedig háború van arra.

Mélyállami pénzhatalom

"Eszméje" világuralom,

S amíg csak egy hülyére lel,

A terveit nem adja fel.

Ha a világunkat látná,

Kant most a fejét csóválná.

Hatvan fölött szép az élet

Hatvan fölött szép az élet,

Még várnak rám újabb évek.

Férj vagyok és

Apa vagyok,

Magyar vagyok,

Férfi vagyok.

Van

Munka,

Család,

Szerelem;

Amíg élek mind lesz nekem.

Még nagyon sokáig élek;

Hatvan fölött

Szép az

Élet.

Feladni sohasem késő

Feladni sohasem késő;

Mindig akad újabb lépcső.

Így is úgy is bőg a sakál;

Csüggedés?

Korai halál.

Soha semmi nem ér véget;

Van tovább,

Amíg van 

Élet.

Bizonyítson a túlerő,

Feladni sohasem késő.

Attila király emléke

Attila király emléke
Nekünk
Nagyság,
Jólét,

Béke.

Itt tiszteletet érdemel,

Hogy másnál mit?

Nem érdekel.

Másutt nagyon nem kedvelik,

Elmúltában is rettegik.

Miért szívós az emléke?

Valamit még tudnunk kéne...

Indogermán kultúrfölény

Csorbult ki a tekintetén.

Múltunk talányos vendége

Attila király emléke.

Atlantisz az idő-ködben

Atlantisz az idő-ködben;
Halál hull,

Öröklét zörren,

S ahol halál-unt szellemek

Új életre felejtenek,

A Léthe mocsaras partján,

Ül régi istenek balján.

Ül idő-mosta partokon,

Hit-köpenyben,

Hallgatagon.

Ha egyszer az emberiség

Felelősségért mond misét,

S az erőszakról lemondva

Talál az igazi

Gondra;

Ha majd egyszer a

Szerelem

Túlnő a kopár hegyeken,

S minden ember fia-lánya

Képes lesz a

Boldogságra;

Ha majd 

Munka lesz,

Hit,

Béke;

Isten fog elmenni érte.

Atlantiszt majd visszahozza

Téridőbe,

Csillagokba.

Föld forog,

Ezredév röppen;

Atlantisz az idő-ködben.

Ködös ádventi estében

Ködös ádventi estében
Ülök a volán mögött;
Körülöttem vén közömbös

Fehér massza hömpölyög.

Könyörtelen szembefények

Égetik a retinám,

Majd úgy tűnik, a sötétség

Dübörögve törne rám.

Reflektorral alig látom

Az utat, ahol megyek;

Úgy feltornyosul a köd, mint

Gonosz bozótrengeteg.

Egy autónyi

Pillanat

Jelen, meg jövő között;

Ködös ádventi estében

Ülök a volán mögött.

Levitézlett műmítoszok

Levitézlett műmítoszok

Farostlemez foga kopog.

Utolsócsatlós-elvtársak

Már nem köszönnek egymásnak.

Bűnösnemzet-párttitkárok

Után a varjú sem károg.

Elvtárs-utód káder-lények

Tán ma is gyülekeznének.

Az Idő nem hátra forog;

Levitézlett műmítoszok.

Ádvent idején

Ádvent idején
Létünk szigetén
Karácsonyra készülődünk

Sokadszor

Te meg én.

Ádvent idején

Házunk rejtekén

Mélyen 

Egymáshoz tartozunk

Örökre,

Te meg én.

Nézem a

Szemed,

Érzem a

Kezed,

Senki mással nem lehetnék

Boldog,

Csak 

Veled!

Luca-napon

Luca-napon
Vén fapadon
Ül az Isten

Hallgatagon.

Békés jövő

A kalapja,

Aki elkapja,

Megkapja,

Az Isten

Örömmel adja,

Aki okos

Elfogadja.

Nő az érdek,

Fogy a lélek,

Nem készülnek

Luca-székek.

Van helyettük

Ezer csapda,

Mézesmázos 

Propaganda,

Kifestett

Modern szirének

Bárkit pokolba

Vinnének.

Bőgnek hazug

Önjelöltek,

Még nem véresek

A földek.

Sok jó ember

Ma is téved,

Kellenének

Luca-székek.

Vérzik már a

Világ pénze,

Ostobák

Nem veszik észre.

A háttérben

Áll a sátán,

Atomfegyver

Van a hátán.

Nem űzi el

Fagy, se hőség;

Egyedül a

Felelősség.

Bármit károg

A pénz-kánya;

Annak itt is

Bot a bátyja.

Bármit nyávog

Korrupt érdek,

Nem hallgatok rá,

Nem félek.

Hibbantak

Fontoskodhatnak,

Innen el

Sosem ragadnak.

Nem fogok

Torznak örülni

Nem hagyom

Nyakamra ülni.

Bármennyire

Nagy a szája,

Nevetséges

Lesz utána.

A Felelősség

A Lényeg,

Nem kellenek

Luca-székek.

Magunkat nem

Szabad hagyni,

Békében kell

Megmaradni.

Luca-napon
Vén fapadon
Ül az Isten

Hallgatagon.

Szürke ádventi éjszakán

Szürke ádventi éjszakán

Felhő a jövő csillagán.

Isten kinéz egy ablakon,

Fáradtan és

Hallgatagon.

Délcegen áll sok vén kereszt;

A Megváltás újulni kezd.

Szürke fellegek,

Csupasz fák;

Őrjöng a profán butaság.

Károg mű-varjú, mű-kánya,

Isten a fejét csóválja.

Már több mint kétezer éve

A Kisjézus születése

Ad értelmet a világnak;

A boldogok

Jóra várnak.

Vén goromba felhők felett

Gyülekezik

A Szeretet.

Az éjszaka hideg, lomha;

Várunk áldott

Karácsonyra.

Mosoly suhan Isten arcán

Szürke ádventi éjszakán.

Elszánt háborús svindlerek

Elszánt háborús svindlerek

Hamis verklije nyekereg.

A nagy áldemokrácia - 

Vagy a karikatúrája -

Gazdái szájukat tépik:

Háborút -

Végtelenségig.

Szemforgató propaganda

Vad hazugságait ontja.

Az ukrán bohócdiktátor

Hamiskomikusan táncol,

Napóleonosdit játszik

Tán az utolsó ukránig,

Hogyha meg abból se telik,

Tán az utolsó lengyelig,

S ha döntésre úgy se viszik,

Az utolsó akárkiig.

Győzni akárhogy akarnak,

Az orosz föld nem lesz gyarmat,

De nem nyugszik a pénzfalka,

A vérprofitját akarja.

De ha itt győzelem kéne,

Sohanapján se lesz vége.

Mi sohase álljunk oda,

Utolsó magyarig

Soha!

A birkák hadd bégessenek;

Elszánt háborús svindlerek.

Styx-parti téli csendélet

Styx-parti téli csendélet;

Már nem rohannak az évek.

Minden kérdésre csend felel,

Reményt már senki sem cipel.

Már nem fényes,

Nem is kopott;

Nem gyűjtenek szavazatot.

Senki sem pengeti a húrt;

Jelent vigasztalgat a múlt.

Többé már nem időháton,

Már nincs más, csak

Hosszú álom.

Hamis oltár profán szentje

Belehull a végső csendbe.

A révész magába réved;

Styx-parti téli csendélet.

Ádventi varázsestéken

Ádventi varázsestéken

Áll Isten köd-ködmönében,

A türelem sosem véges,

Az Igaz Szó

Békességes.

Nem késő megigazulni,

Nem késő jobbra fordulni.

Míg a rossz el nem szabadul,

A Lét nem maradhat alul.

Égre nézünk

Hittel,

Szépen;

Ádventi varázsestéken.

Köd előttem - köd mögöttem

Köd előttem - köd mögöttem,

Vezetek ködtől gyötörten.

Felhő mélyén, volán mögött;

Kívül acsarkodik a köd.

Vonít a vén éj panasza;

Gurulok a ködben

Haza.

Ködben a vén tölgy-driádok;

Száz méterre alig látok.

Vizslatom, ahogy csak lehet

Az útburkolati jelet.

Párás hideg, nyírkos, fanyar,

Mikor jön már az a kanyar?

Vén ködlámpa nyomul szembe,

Belebólint a szemembe.

Agresszív köd,

Lompos érdek;

Végül úgyis

Hazaérek.

Isten valahol

Fölöttem

Köd előttem,

Köd mögöttem.

A Pannonok kik lehettek?

A Pannonok kik lehettek?

Milyen nyelven beszélgettek?

Békés emberek lehettek,

Éltek, dolgoztak, szerettek,

De magukat mégse hagyták,

Rómát is megizzasztották.

Innen el sosem távoztak,

Mi lehet,

Amit ránk hagytak?

Rozsdás már a dogma-gyalu,

S egyre erősebb a gyanú...

Itt

Éltek,

Haltak,

Szerettek;

A Pannonok kik lehettek?

Halott eszmék múmiái

Halott eszmék múmiái
Nagy bűzben áradnak,
Tán el kéne hinnünk, hogy ők

Újra feltámadnak.

A sok múmiának régen

Elszáradt a lába,

Szeretnék, ha agymosottak

Vinnék őket bálba.

De ha jövőre józan ész

Áll végre a sorba,

Halott eszmék múmiái

Mennek a pokolba.

Hétköznapi pátosz

Hétköznapi pátosz
Költözött a házhoz,
Szeret minden pillanatban,
Csak áld,

Sose átkoz.

Meghitt, áldott fénye

Túlélés reménye;

Nem hallatszik a külvilág

Rágalomzenéje.

Hétköznapi

Hitben

Rosszindulat nincsen;

Ha szeretünk,

Akkor mindig

Velünk van

Az Isten.

A néhai, sohasem létezett közös finnugor ősnyelv

Szegény, sohasem születtél,

Spekulációból jöttél.

A kitalált hangtörvények

Alapozták meg a léted.

Őshazádat hatra-vakra

Tették a jeges északra.

Amit benned meg nem leltek,

Jövevényszónak neveztek.

Életjelet sose adtál,

Mindig kotlomány maradtál.

Visszaszállsz a fiktív ködbe;

Nyugodj békében örökre.

Helytartójelölti ulti

Helytartójelölti ulti;

Nem tudja, de

El fog bukni.

Durchmarsnak nézte a betlit,

Pedig ebből kudarc lesz itt.

Kibicei - egész sereg -

Szorgalmasan füllentenek,

Addig dicsérik, míg végül

Ultit mond be - hetes nélkül.

Kontra ulti! - hangzik a szó,

Dől a kocsi,

Elvész a ló.

Sic transit gloria mundi;

Helytartójelölti ulti.

Pátosztalan szürke egek

Pátosztalan szürke egek;

A Tél már bennük tekereg.

Tülekedik sok ostoba;

A Csendnél nincs nagyobb csoda.

Isten talán sose nevet,

De mégse mond ítéletet.

Aki nem fér a bőrébe,

Annak sokkal rosszabb kéne.

Profán lélek száját tátja,

Még a zsákutcát se látja.

Pátosszal, de kánon nélkül;

Egyre dacosabban végül.

Amíg élek,

Tovább megyek;

Pátosztalan szürke egek.

Hideg ádventi éjszakán

Hideg ádventi éjszakán

Kinéz Isten az ablakán.

Idelenn ádventi fények

Alatt megszeppent remények.

A profán nem marad veszteg;

Repedeznek a keresztek.

Ami csendes,

Csendes marad;

Köd lepi be 

Az Utakat.

Isten most is hallgat talán;

Hideg ádventi éjszakán.

Ádvent ma jött szembe velünk

Ádvent ma jött szembe velünk;

Valamit mindig tehetünk.

Kell kevesebb dogma-bőség,

Több személyes 

Felelősség.

A Bölcsesség

Békességes;

Minden

Üdvösség

Személyes.

Nincs prófétai ajándék

Csupán

Tett,

Akarat,

Szándék.

Semmi propaganda nem kell;

Nem influenszer az Isten.

Függetlennek lenni tessék;

Túlerőben nincs üdvösség.

Nem pénz, hatalom, szavazat;

Csakis a

Szabad 

Akarat.

Éljünk,

Merjünk,

Higgyünk,

Legyünk;

Ádvent ma jött szembe velünk.

Ocsmány késő őszi eső

Ocsmány késő őszi eső;

Viszonylagos minden erő.

Sok kérdésre nincs felelet,

Bármelyik perc végső lehet.

Megvett butaság kiabál,

Mindenütt egyre több a sár.

Az ország identitása

Sose lehet alku tárgya.

A dagályos semmitmondás

Nem jövő,

Nem identitás.

Nem nyugszik a pénz-túlerő;

Ocsmány késő őszi eső.

Istenfélő Novemberben

Istenfélő Novemberben

Már télre készül az ember.

Lélekmelegítő esték

Mélyén születik a szentség.

A varjú hiába károg,

Ritkán jók a változások.

Állunk tiszta lelkiismerettel.

Mindig az Istennel szemben.

Talán felnőhet az ember;

Istenfélő Novemberben.

Időfolyam-zuhatagok

Időfolyam-zuhatagok;

Minden szinkronitás dadog.

Voltaképpen nincs is jelen,

Csak áramlanak szüntelen

A közömbös mozzanatok,

S a megszentelt 

Pillanatok.

Ömlik a másodperc-sereg,

Csak holtak állíthatják meg.

Időfolyam-zuhatagok;

Állva hagyják

A Tegnapot.

Az Idő folyékony lepel;

A Teremtést leplezi el,

Az Idő

Talányos Erő;

Profán szinten nem érthető.

Az Idő

Közömbös terep;

Nem Istennek való szerep.

Az Idő

Isten szolgája;

A világ örök bírája.

Idő ítél,

Isten enyhít;

Egyikről sem tudunk semmit.

Csak jönnek-mennek a korok,

Buta fejlődéselv csacsog,

S a kérdések ugyanazok.

Időfolyam-zuhatagok.

Isten szava bennünk, mélyen

Isten szava bennünk, mélyen;
Élnünk kell,

Hogy Ő is éljen.

Múltat, Jelent mi hordozunk;

A Teremtés

Magunk vagyunk.

Tradícióból születtünk;

Egykor Tradíció leszünk.

Látszat-tömeg nem érdekel;

Önmagukat nem adjuk el.

Zeng a profán sötétségben

Isten szava

Bennünk,

Mélyen.

Háborús rémálomgyárak

Háborús rémálomgyárak

Közhelymezőn sántikálnak.

Kenetteljes semmitmondás;

Marsallból féleszű kondás,

Egy hordányi hazug majom,

Ripacs-arcon mű-fájdalom,

Szemforgató agyagréce

Hápogja, hogy nem kell béke.

Azt hiszi, hogy nem látjuk át,

Nem érezzük a lópatát,

Gyarmatra vágyó pénzvigéc

Eljátszaná, hogy szanitéc...

Nem öltözködünk átkokba,

Nem megyünk lövészárkokba.

Bárhogy akarnák valakik,

Nem lesz "utolsó magyarig!".

Menny hallgat,

Hülyeség árad;

Háborús rémálomgyárak.

Novemberi csúf eső

Novemberi csúf eső,
Elszivárog az Erő,
Gonosz indulattömeggel
Van tele

A levegő.

Alvad a szívben a vér,

Gyászindulót fúj a szél,

Tél jövetelén didereg

Már az Idő

Meg a Tér.

Reszket a jövő-vetés,

Minden megbánás kevés,

A végzet kötelén táncol

A Hit,

Meg a

Létezés.

Profitra les a svihák,

Válaszúton a világ;

Háborúról fontoskodnak

Lélektelen ostobák.

Novemberi csúf eső,

Remeg a lélek-tető;

Minden pillanatban újabb

Szörnyeteg bújik elő.

Fagyos késő őszi napon

Fagyos késő őszi napon

Avar zörög az udvaron.

A végtelen messzeségben

Isten töpreng,

Ahogy régen.

Mi a kell, és

Mi a lehet?

Tudják-e már az emberek?

Mit ad, és 

Mit nem ad 

A Lét?

Isten csóválja a fejét.

Áldott a

Szabad Akarat;

Nagyobb áldást 

Ő sem adhat.

Kenetteljes sátánének

Átka Hitnek és Békének.

Kérdés csikorog a fagyon;

Fagyos késő őszi napon.

Előszó a hatvannegyedik telemhez

Kettőezer-huszonötnek
Közeleg a vége,
Készülünk az újabb évre,

Meg az újabb télre.

Zsémbes, rigolyás november

Most nem minket pártol,

Szétrombol mindent, ami még

Megmaradt a nyárból.

A világban hülyeség nő,

Empátia csökken;

Média-befolyás alatt

Állnak egyre többen.

Láthatatlan pénzcsürhének

Sok új gyarmat kéne,

Hemzseg, hogy régi célpontját

Darabokra tépje.

Úgy hiszi, világuralmát

Mű-mikulás hozza;

Fölösleges háborúját

Tovább olajozza.

Bilincset tákolgat jövő

Tavaszra, meg nyárra,

Agymosott tömeget készít

A hősi halálra.

Hatvannegyedik telemhez

Egyre közeledve,

Nem érdekel se mű-erkölcs,

Se műanyag medve.

Szeretnék még Anikóval

Élni és remélni,

Bízom benne: jövőre is

Érdemes lesz élni.

Szánom azt, aki még a nagy

Lólábat se látja;

A hamis prédikátornak

Bécsben bot a bátyja.

Lelkembe önjelölt hadak

Sose menetelnek,

Kenetteljes marhaságok

Rég nem érdekelnek.

Hatvannegyedik telemhez

Közelebb egy nappal,

Leszámolok

Félelemmel, nemhittel, haraggal.

A legjobb csaj voltál

A legjobb csaj voltál,
Legjobb asszony lettél;
Én Beléd szerettem,
Te belém szerettél.

Én sem nézek másra,
Te sem nézel másra;
Egymásba szerettünk

Az első látásra.

Örök életemre

Fogtam meg

A Kezed;

Ezt szentesítették

Közös évtizedek.

Nő a

Közös Múltunk,

Akár a jegenyék;

Te Legjobbik Asszony,

Te Legjobb Feleség.

November végi éjszakán

November végi éjszakán

Kinéz Isten az ablakán.

Homlokát törli

A Mese;

Folytatódni

Érdemes-e?

Szerencsétlen agymosottak

Az éterbe tolakodtak,

Halottaskocsit kísérnek,

Baglyot sólyomnak dicsérnek.

Isten ráncolja homlokát;

Na, Teremtés,

Hogyan tovább?

Rikoltoz a részeg profán

November végi éjszakán.

A köd égig ér

A köd égig ér,
Pergamenfehér,
Fáradt-szomorú tócsákba

Hull a falevél.

Csikorog a dér,

Idő mendegél;

Előbb-utóbb novembernek

A végére ér.

Imbolyog a fény,

Vén Napunk szerény,

Addig élünk, míg épségben

Marad a 

Remény.

Minden szikkadó,

Semmi biztató;

Ritka vendég mostanában már

A tiszta Szó.

Szürke a határ,

Fázik a madár,

Varjú képében károg ránk

Fentről a halál.

Hervad a virág,

Őszül a világ;

Mindenütt hangosan hemzseg

Az ostobaság.

Szürke torzalak

Prófétát farag;

Buta lárma mindenütt, csak

Isten hallgatag.

Profán entitás

Most is hepciás;

Óbégat a nárcisztikus

Hamis messiás.

Van józan eszünk,

Tán el nem veszünk;

Isten szerint egy év múlva

Életben leszünk.

Nem kell változás,

Sötét látomás;

Jövő nyárra elcsitul a

Varjúkárogás.

Aki sose fél,

Semmit se remél;

Öntelt arccal

Nagy léptekkel

Közeleg 

A Tél.

Szomorú szürke őszi ég

Szomorú szürke őszi ég;

Profán síkon nincs menedék.

Fut az idő,

Hull a levél;

Rekedt hangon vonít a szél.

Varjú károg a körtefán,

Hallgat az Ég,

Bőg a profán.

Pojáca zsarnokká dagad,

De úgy is csak bohóc marad,

Pokolban éles gúny fogad

Aranybudi-trónusokat,

Meg helytartójelölteket;

Más a "kell",

Meg más a "lehet".

Ifjú vének ködöt falnak;

Sokkal rosszabbat akarnak.

Az üdvösség sose kellék;

Szomorú szürke őszi ég.

Atlantiszban egyszer régen

Atlantiszban egyszer régen
Virult a határ,
Színes virágok nyíltak és

Dalolt a madár.

Mindenki azt érezte, hogy

A világ kerek,

Isten kegyét élvezték a

Boldog emberek.

Atlantiszban később ősszel

Megalvadt a vér,

Doktrínákat fújdogált a

Késő őszi szél.

Atlantiszban aztán télen

Vén fagy érkezett

Minden névről porba hullt az

Összes ékezet.

Drága volt a divat, olcsó

A tapasztalat,

Mindenki azt hitte, jó lesz,

Ha kamasz marad.

Utána csak varjak szálltak

A felhők felett,

Azt károgták, hogy Atlantisz

Sose létezett.

Nekem nincsen ellenségem

Nekem nincsen ellenségem,
Ez csak szerencse,

Nem érdem.

Hogyha pedig mégis volna,

Tudomást sem veszek róla.

Akinek elvét vitatom,

Ad hominem nem támadom.

Nekem nincsen ellenségem,

Csak így alakult,

Nem érdem.

Hogyha pedig mégis volna,

Tudomást sem veszek róla.

Titkot tartó őszi esték

Titkot tartó őszi esték;
Mi az 

Emberi Jelenség?

Késő Ősz nosztalgiája

Minden tagunkat átjárja,

S a vergődő napsütésben

Kérdés feszül:

Mi volt régen?

Mikor lett lélekké a por?

Hogyan kezdődött és

Mikor?

Vagy nem anyag volt a kezdet?

Anyag csak a lélekből lett?

Titkot tartó őszi esték;

Csupa kulissza, meg festék,

Körbejár a tudományunk,

A színpad mögé nem látunk,

S a jelen bolondokháza

Az ülepét folyton rázza,

Ne legyen Múlt titkaira

Se idő, se energia.

A régi emberiségek

Apró sejtésekbe férnek,

S ami bizonyíték terem,

Azt tönkreteszi a jelen.

Titkot tartó őszi esték;
Mi az 

Emberi Jelenség?

Nyelvészeti őstörténet

Nyelvészeti őstörténet,

Nem fogunk gyászolni téged.

Sarkköri zsákutca lettél,

Fantomokat teremtettél,

Régmúltunkat félrenyelted,

A sarkából kiemelted,

Tudatunkba tolakodtál,

Elvettél, semmit sem adtál.

Szemétdombon lesz a véged,

Nyelvészeti őstörténet.

Mítosz bátyó Novemberben

Mítosz bátyó Novemberben

Egy halandót sem hagy cserben.

Tölgyfaágra sólymot ültet,

Vén temetőket kerülget.

Titkot őrző örök ködök

Fölött ősi bronzlánc csörög.

Mindenki meghal, aki fél,

Idő falán kopog a Tél.

Inkább egyben,

Mint ezerben;

Mítosz bátyó

Novemberben.

Római kozmopoliták

Római kozmopoliták
Könnyes szemmel néznek,
Felvitte Isten a dolgát

A gót csőcseléknek.

A Fórum romjai fölött

Szürke varjú károg,

Róma uraivá lettek

A buta barbárok.

Meghalt a múlt. Imát többé

Senki se mond érte;

Magasztos történelemnek

Nevetséges vége...

Miért tűri Isten? Miért

Jött el ez az óra?

Római kozmopoliták,

Kik tehetnek róla?