Luca-napon

Luca-napon
Vén fapadon
Ül az Isten

Hallgatagon.

Békés jövő

A kalapja,

Aki elkapja,

Megkapja,

Az Isten

Örömmel adja,

Aki okos

Elfogadja.

Nő az érdek,

Fogy a lélek,

Nem készülnek

Luca-székek.

Van helyettük

Ezer csapda,

Mézesmázos 

Propaganda,

Kifestett

Modern szirének

Bárkit pokolba

Vinnének.

Bőgnek hazug

Önjelöltek,

Még nem véresek

A földek.

Sok jó ember

Ma is téved,

Kellenének

Luca-székek.

Vérzik már a

Világ pénze,

Ostobák

Nem veszik észre.

A háttérben

Áll a sátán,

Atomfegyver

Van a hátán.

Nem űzi el

Fagy, se hőség;

Egyedül a

Felelősség.

Bármit károg

A pénz-kánya;

Annak itt is

Bot a bátyja.

Bármit nyávog

Korrupt érdek,

Nem hallgatok rá,

Nem félek.

Hibbantak

Fontoskodhatnak,

Innen el

Sosem ragadnak.

Nem fogok

Torznak örülni

Nem hagyom

Nyakamra ülni.

Bármennyire

Nagy a szája,

Nevetséges

Lesz utána.

A Felelősség

A Lényeg,

Nem kellenek

Luca-székek.

Magunkat nem

Szabad hagyni,

Békében kell

Megmaradni.

Luca-napon
Vén fapadon
Ül az Isten

Hallgatagon.

Szürke ádventi éjszakán

Szürke ádventi éjszakán

Felhő a jövő csillagán.

Isten kinéz egy ablakon,

Fáradtan és

Hallgatagon.

Délcegen áll sok vén kereszt;

A Megváltás újulni kezd.

Szürke fellegek,

Csupasz fák;

Őrjöng a profán butaság.

Károg mű-varjú, mű-kánya,

Isten a fejét csóválja.

Már több mint kétezer éve

A Kisjézus születése

Ad értelmet a világnak;

A boldogok

Jóra várnak.

Vén goromba felhők felett

Gyülekezik

A Szeretet.

Az éjszaka hideg, lomha;

Várunk áldott

Karácsonyra.

Mosoly suhan Isten arcán

Szürke ádventi éjszakán.

Elszánt háborús svindlerek

Elszánt háborús svindlerek

Hamis verklije nyekereg.

A nagy áldemokrácia - 

Vagy a karikatúrája -

Gazdái szájukat tépik:

Háborút -

Végtelenségig.

Szemforgató propaganda

Vad hazugságait ontja.

Az ukrán bohócdiktátor

Hamiskomikusan táncol,

Napóleonosdit játszik

Tán az utolsó ukránig,

Hogyha meg abból se telik,

Tán az utolsó lengyelig,

S ha döntésre úgy se viszik,

Az utolsó akárkiig.

Győzni akárhogy akarnak,

Az orosz föld nem lesz gyarmat,

De nem nyugszik a pénzfalka,

A vérprofitját akarja.

De ha itt győzelem kéne,

Sohanapján se lesz vége.

Mi sohase álljunk oda,

Utolsó magyarig

Soha!

A birkák hadd bégessenek;

Elszánt háborús svindlerek.

Styx-parti téli csendélet

Styx-parti téli csendélet;

Már nem rohannak az évek.

Minden kérdésre csend felel,

Reményt már senki sem cipel.

Már nem fényes,

Nem is kopott;

Nem gyűjtenek szavazatot.

Senki sem pengeti a húrt;

Jelent vigasztalgat a múlt.

Többé már nem időháton,

Már nincs más, csak

Hosszú álom.

Hamis oltár profán szentje

Belehull a végső csendbe.

A révész magába réved;

Styx-parti téli csendélet.

Ádventi varázsestéken

Ádventi varázsestéken

Áll Isten köd-ködmönében,

A türelem sosem véges,

Az Igaz Szó

Békességes.

Nem késő megigazulni,

Nem késő jobbra fordulni.

Míg a rossz el nem szabadul,

A Lét nem maradhat alul.

Égre nézünk

Hittel,

Szépen;

Ádventi varázsestéken.

Köd előttem - köd mögöttem

Köd előttem - köd mögöttem,

Vezetek ködtől gyötörten.

Felhő mélyén, volán mögött;

Kívül acsarkodik a köd.

Vonít a vén éj panasza;

Gurulok a ködben

Haza.

Ködben a vén tölgy-driádok;

Száz méterre alig látok.

Vizslatom, ahogy csak lehet

Az útburkolati jelet.

Párás hideg, nyírkos, fanyar,

Mikor jön már az a kanyar?

Vén ködlámpa nyomul szembe,

Belebólint a szemembe.

Agresszív köd,

Lompos érdek;

Végül úgyis

Hazaérek.

Isten valahol

Fölöttem

Köd előttem,

Köd mögöttem.

A Pannonok kik lehettek?

A Pannonok kik lehettek?

Milyen nyelven beszélgettek?

Békés emberek lehettek,

Éltek, dolgoztak, szerettek,

De magukat mégse hagyták,

Rómát is megizzasztották.

Innen el sosem távoztak,

Mi lehet,

Amit ránk hagytak?

Rozsdás már a dogma-gyalu,

S egyre erősebb a gyanú...

Itt

Éltek,

Haltak,

Szerettek;

A Pannonok kik lehettek?

Halott eszmék múmiái

Halott eszmék múmiái
Nagy bűzben áradnak,
Tán el kéne hinnünk, hogy ők

Újra feltámadnak.

A sok múmiának régen

Elszáradt a lába,

Szeretnék, ha agymosottak

Vinnék őket bálba.

De ha jövőre józan ész

Áll végre a sorba,

Halott eszmék múmiái

Mennek a pokolba.

Hétköznapi pátosz

Hétköznapi pátosz
Költözött a házhoz,
Szeret minden pillanatban,
Csak áld,

Sose átkoz.

Meghitt, áldott fénye

Túlélés reménye;

Nem hallatszik a külvilág

Rágalomzenéje.

Hétköznapi

Hitben

Rosszindulat nincsen;

Ha szeretünk,

Akkor mindig

Velünk van

Az Isten.

A néhai, sohasem létezett közös finnugor ősnyelv

Szegény, sohasem születtél,

Spekulációból jöttél.

A kitalált hangtörvények

Alapozták meg a léted.

Őshazádat hatra-vakra

Tették a jeges északra.

Amit benned meg nem leltek,

Jövevényszónak neveztek.

Életjelet sose adtál,

Mindig kotlomány maradtál.

Visszaszállsz a fiktív ködbe;

Nyugodj békében örökre.

Helytartójelölti ulti

Helytartójelölti ulti;

Nem tudja, de

El fog bukni.

Durchmarsnak nézte a betlit,

Pedig ebből kudarc lesz itt.

Kibicei - egész sereg -

Szorgalmasan füllentenek,

Addig dicsérik, míg végül

Ultit mond be - hetes nélkül.

Kontra ulti! - hangzik a szó,

Dől a kocsi,

Elvész a ló.

Sic transit gloria mundi;

Helytartójelölti ulti.

Pátosztalan szürke egek

Pátosztalan szürke egek;

A Tél már bennük tekereg.

Tülekedik sok ostoba;

A Csendnél nincs nagyobb csoda.

Isten talán sose nevet,

De mégse mond ítéletet.

Aki nem fér a bőrébe,

Annak sokkal rosszabb kéne.

Profán lélek száját tátja,

Még a zsákutcát se látja.

Pátosszal, de kánon nélkül;

Egyre dacosabban végül.

Amíg élek,

Tovább megyek;

Pátosztalan szürke egek.

Hideg ádventi éjszakán

Hideg ádventi éjszakán

Kinéz Isten az ablakán.

Idelenn ádventi fények

Alatt megszeppent remények.

A profán nem marad veszteg;

Repedeznek a keresztek.

Ami csendes,

Csendes marad;

Köd lepi be 

Az Utakat.

Isten most is hallgat talán;

Hideg ádventi éjszakán.