Örök szép magyar tisztesség;
Csendes, szent hazai esték,
Gondos szülői szeretet
Nevelik rá a gyereket,
Hogy Magyarnak lett teremtve,
Hogy ez itt az Isten rendje.
Így jön új, meg újabb század;
Sosem adjuk fel a várat
Semmi "modern" ostromlónak,
És mindig lesz magyar holnap.
Örök szép magyar tisztesség;
Aki itt legfeljebb vendég,
A nyelvünket talán tudja,
Mégsem érthet minket soha.
A komprádor köztünk járkál,
Mindig újabb gazdára vár,
Övé tán a profán éden,
Sorsa fogyasztási szégyen,
Nem érdekli Haza, Isten,
Felelőssége csöpp sincsen,
Ráruházta a kánonra,
És annak a dalát fújja.
Örök szép magyar tisztesség;
Nincs rajta púder, se festék,
Kívülről talán kopottas,
De belül kemény, mint a vas,
A sokszor eladott Haza
Legyőzhetetlen támasza.
Ki tudja, hány ezer éve
Száll magyar szó itt az égre,
Hódítók mindig kikezdték,
Doktrínáit, történelmét
Mind ránk akarta tuszkolni,
És önmagát suszterolni
A mi régmúltunk helyébe;
Szálljon poraikra béke.
Örök szép magyar tisztesség;
Megtartani kötelesség
De csupán az Igazaknak,
Istenáldott-magyaroknak.
Akinek nem szent a Haza
Csak legyen kozmopolita,
Csak szidjon minket napszámra,
Vállat vonunk hallatára.
Szent és békés magyar esték;
Örök
Szép
Magyar Tisztesség.
